2010. január 2., szombat

Önvédelem vagy mi ez?





Nemrég egy kedves ismerősöm csúnyán rámförmedt: "miért beszélsz mindegyre a szövetkezésről? ...
Elgondolkoztam. Ha előttünk már valakik kitalálták milyen irányba, melyik úton, kell menni, hogy jó-jobb legyen, akkor a mi helyzetünk is olyan mint egy utcavégi híd, amelyen csak át kellene menni és már tovább is haladhatunk.
Még a "forradalmi hevületben" felmerűlt, hogy a gazdatársadalmat miként lehetne a legjobban átsegiteni a nehéznek igérkező időkben-években? Nyomban a Hangya Szövetkezet-re gondoltam, majd rögtön utánna a Dán típusú szövetkezés. Már akkor ezek ötvözetét láttam életképesnek a romániai viszonyok feloldásában. Ez lett volna a mi hídunk!
Az azóta eltelt időszak csak megerősitett ebben a hitemben.
Az is igaz,hogy az utóbbi 20 év sajnos megöregítette a falvak gazdatársadalmát és tönkretette a fiatalabbak kezdeményező szellemét, de még a munkakedvét is.
No nem, a gazdát nem hibáztatnám, hanem az akkori és a mostani kormányt, mert magára hagyták a Gazdatársadalmat!
Annak ellenére, hogy a gazdák jórésze visszakapta a földjét, nem nagyon volt mivel megművelnie! Főleg a "demokrácia" első két-három évében derűlt ki, hogy nem elég ha a gazdának van földje a megművelés, a vetőmagár az égig szökkent, megnehezítve a performáns termékek előállitását.
A gazdatársadalom, ahelyett, hogy a modern agrotehnikai eszközök, tehnológiákat foganasítva beálljon egy-két termék előállitására, lassan berendezkedett a "mindenből egy kicsit" tipusú termelésre.
Részben érthetően, de...
Az eltelt húsz év alatt a gazdatásadalom nem vette észre, hogy lényegében mindenhol "átverik".
Azzal, hogy a gazdák nem az árútermelői tevékenység felé orientálódott csak azt érte el, hogy a megtermelt árúkat előbb - utóbb már nem tudja eladni. Ma már ez valódi gond!
Azonkivűl, attól sincs megvédve, hogy ha a piaci ár alázuhan, ki lehet téve minden féle megalkuvásnak és ráadásul még a befektettet pénze, munkája is kárbavész.
A mostanra igért újrakezdés (elnökválasztás) utáni "fellendülés" pedig nem nagyon hagyja magát felfedni, amiért aztán a falun élők továbbra is maradhatnak kiszolgáltatott helyzetükben.
Tanácstalanul, információhiányban, a termékkel a csűrben várva, hogy végre szükség lessz az általa megtermeltetekre.
Az Erdélyi Gazda havilapot kiadva, a 90-es években arra gondoltam, - hogy a lapot olvasva - a gazdák megértik, mit is kell majd tenniük. Már akkor érezhető volt, hogy ha nem lesz megoldva a gazdák termelővé való átállása, akkor nem maradhatnak lábon!
Ez a válságos állapot idővel mind jobban elköszvényesítette a magántermelők piaclehetőségeit.
A nagyvárosok piacain olyan "őstermelők" árulnak, akik még soha vagy csak a képekről látták azokat a mezőgazdasági munkaeszközöket, amelyeket a termények előállitására használnak.
Idővel, a megromlott piaci viszonyokhoz "igazodott" a magyar gazdálkodó és "ciubuc"-ot adott a piacra való bejutásáért. A kenőpénzt pedig megpróbálta "kitermelni" az árú értékének megemelésével. Igy a városi vásárló, ha drágábban ugyan, de megkapta a gazdák termékeit.
Az már más kérdés, hogy ár reprezentálta-e a minőséget is?
A piaci kofáktól megszokott volt, hogy árúja csúnya, mosatlan sok esetben értéktelen, de még mindig olcsóbban árulta, mint a hostátiak.
Itt álljunk meg egy pillanatra! A Hóstát által megtermelt termékek egyféle normának számitottak, amit csak Ők tudtak a vevők részére biztosítani!
Azokat a termékeket, CSAK ott lehetett megtalálni, ahol Ők árultak. Egy fajta "cégér"-t biztosítva a hóstáti termékek számára.
Aztán egy nagyon alaptomos húzással a funarióták az új piacra a hóstáti gazdákat, már nem engedték be, csak ha nem árulnak tömbösített formában.
Az idők múlásával aztán "elkopott" az összefogás lehetősége, amit - még a régen jól bevállt - gazdakörök sem tudtak visszahozni.
A nyugati szövetkezés, mint egy "védőháló" azt adja, amit az árutermelő-gazdák számára fontos. A postkommunista vezetésnek semmi képpen sem tetszett volna, ha a falunélő gazdák megerősödnek és az adig is jól bevált "suttogó"-k sorát felhasználva lejáratatta az összefogás elméletét, mondván nem kell újabb "kollektiv": TSZ,stb.
A Szövetség egy pár alkalommal ugyan fel-felvetette, sőt a szövetkezési törvény elfogatatásánál még "bábáskodott" is , de egy igazi áttörést nem sikerült elérnie.
Szatmár, Bihar majd Kolozs megyében volt egy-két kezdeményezés.
Maros megyében a nyárádszeredai gazdálkodók voltak, azok akik nemrég újra elindították HANGYA-típusú szövetkezést.
A Hangya-típusú szövetkezés az, amelyben egyesek felvállalják a termelést mások az értékesítés, megint mások a hitel-, valamint a biztosítószövetkezeti lehetőségeket is. Ezzel egy fajta munkamegosztást kialakítva. Igy az árútermelő még az év elején letudja szerződtetni az értékesítővel a terméket.
A terményeit a gazdálkodó bebizotosíthatja és akkor a hitelszövetkezeti megelőlegezheti a tavaszi munkálatokra szükségeseket. Amikor már a termény a raktáron van akkor a gazda nyugodtan kezdheti a jövőévi előkészületeket. A következő évre már meg van pénze a magra, gépre, munkálatokra.
Élet-, és partnerképessé vállhat akár egy év alatt, akkor is, ha esetleg jégverés érte, mert a biztositó felvállalja a kockázatokat.
Továbbra is hiszem és vallom, hogy a erdélyi gazdatársadalom - előbb-utóbb - megérti a összefogás fontosságát, amelynek intézményrendszere a szövetkezeti-rendszer!
Ha másképp nem de legalább önvédelemből. HZ.

B.Ú.É.K minden kedves olvasónak!

2010. január 1., péntek

Köszöntő

Kedves olvasó!

Ide s tova 5(öt) éves távlat van már a Kistérség nevű lap első számának a megjelenésétől. A lap ha nem is mindig rendszeresen de időszakosan megjelent. Ebben az új verzióban már az Erdélyi Kistérség névre hallgat.
Elhatározásunk a név kiegészitésére a "LEADER-tipusú kistérség"-eknek megjelenése tette szükségessé. E kistérségek Erdély területén kerültek bejegyzése ezért szükségesnek éreztük a kiegészitést az Erdélyi jelző hozzátoldásával, mert ezzel tudjuk a legjobban érzékelni mire is van szüksége a vidéknek.
Az Erdélyi Kistérség ezentúl kiegészitő sajtóorgánum lesz majd, de nem csak a vidékfejlesztésben érdekeltek számára, hanem azok számára is akik maguk is a kis gazdaságaikban nap-mint nap tapasztalják mennyire hiányoznak a friss információk.
E hiány betöltését e kiadvány megjelentetésével szeretnénk minél hamarabb megtenni, főleg azok számára, akiknek a mindennapi megélhetésüket, csak valamilyen pályázási formában tudják megoldani.
Az eddigi példák azt mutatják, hogy azokon a kistérségekben ahol, megfelelő ember adódott a vidékfejlesztése - ilyen vagy olyan formában - beindult egy fajta tevékenység.
Probléma viszont, hogy nagyon sok helyen még az alapköveket sem tették le. Ez pedig azt vonja maga után, hogy azokban a kistérségekben élők sajnos nem fognak előre haladni, mert nem tudnak a pályázási kitételeknek eleget tenni.
Eddig a falunélők zöme azt várta és kapta, amit a falu előljárói számukra "odacsorgatt"-ak. Nem, nem nincs tévedés!
Sajnos a vidék ezzel a tipusú hozzáállással ma már nem tud fejlődni.
Az eddigi felűlről "dirigált" fejlődést, az alulról jövő kezdeményezés kell felváltsa! Ehhez viszont me kell teremteni a intézményrendszert. Ez az intéményrendszer sajnos nem az, amit az eddig eltelt 20 évben látot a gazdatársadalom. Egy teljesen új formát kell megtanulni!
A LEADER-tipusú kistérségről van szó. Az európai normák előirják az ilyen tipusú kistéségek feltételeit.
Rövíden csak annyit, hogy a romániai viszok között egy LEADER-tipusú kistérségben 10.000 - 150.000 közötti létszámú terület jöhet számitásba. Ebben létszám a több község (a hozzátartozó faluival) vagy kissebb város lakosainak a számából áll össze.
Ugyan nincs kikötve de a legegyszerűbb ha egy patak- vagy folyómenti helységek állnak össze. A földrajzi kötödés mellett még a hasonló problémákkal küszködő helységek szövetsége is mérvadó lehet.
A kistérségben meg kell alakuljon a Helyi Fejlesztési Tanács. Ennek érdekében egy kezdeményező bizotság megalakulása elindithatja a folyamatot.
A Kezdeményező Bizottság aztán körbejárva a kistérségben érdekelt helységeket megalakitja a Helyi Akció Csoport-ot(románul GAL azaz a grupul de actiune locala, az angol változat alapján amelynek röviditett formája a LAG- local action group). A romániai norma feltétele, hogy 50 %-ban a civil szerveződések is jelen legyenek. A másik részben pedig a hivatalos közegek kell egy-egy reprezentáns kinevezzenek.
Ezt a GAL-t aztán be kell jegyeztetni előbb a megyei mezőgazdasági hivatalnál.
A GAL el kell készitse a Helyi Fejlesztési Terv-et, amit a Helyi Fejlesztési Tanács pályázatok segitségével megvalósitja.
Románia eddig csak 39 GAL-t jegyeztetett, ismert el. A 2010-es évben újabb 40 beinditására kötelezte el magát. Ez szerintünk jóval a romániai lehetőségek alatt van, hiszen a szomszédos Magyarországon eddig 198 kistérség alakult rövid 1,5 év alatt.
Ez pedig azt mutatta meg, hogy hazánkba még 300 GAL is kevés lenne. A területi feldarboltság miatt kb ennyi kellene, hogy az egész országban egyenletes elosztás biztosítsa a vidékfejlesztési projektek beindulását. Sajnos az egy éves lemaradásunk miatt az a helyzet áll majd elő, hogy a GAL nélkül senki se fog majd európai alapokhoz probléma mentesen hozzájutni.
A mai romániai körülményeket azonban még távolról sem lehetne összehasonlitani más frissen belépett tagországgal.
Első nagy és talán a legfontosabb hiányossága a LEADER-tipusú kistérség kialakulásanak, hogy a falvak zömében nincsen semmilyen fajta civil szerveződés! Esetleg, még ha létezik is, azok inkább "egyszemélyes"-ek azaz csak, azért voltak létrehozva, hogy a vezetőjük egy-két gépkocsit behozhasson vám nélkül vagy mert régebbi tipusúkocsikat csak így tudott behozni.
A másik fontos ok az értetetlenség. Csak kevesen értették meg, hogy egy ilyen civil szerveződés mire is jó egy faluközösségnek.
Ha a helységben voltak "kovász-emberek", akkor még sikerült egy-két szerveződés kialakuljon. A civil szerveződések hiánya aztán odavezetett, hogy a polgármesterek köré gyűlt "ügyeskedők" saját hasznukra tudtak tevékenykedni.
A faluvezetők kiskirályoskodása szinte normális lett. Nagyon sok helyen az első választásokor felkerült polgármesterek zöme, mostanra már a negyedik mandátuma után vannak. Az is meglehet, hogy egyesek a polgármesteri székből mennek majd nyugdijba.
Ilyen formán a megtollasodott faluveztők már nem igen érdekeltek a helység előrehaladásában és csak a sajátérdek tudja őket "kimozditani" tehetetlenségi állapotukból.
Ha eddig pályáztak is sok esetben nem a legmegfelelőbb megoldást keresték-kapták meg.
Sok esetben a gazdák részére mind a mai napig nem adták ki a tulajdonlapokat és nem is helyezték birtokba a földeket. Egyrészt emiatt is történhetett meg, hogy faluhelyt a földek három negyede nincs a valós tulajdonos nevén telekkönyvezve.
Ezenkivűl még vannak olyan anomáliák is amelyekről behatóan kell majd vizsgálódni, mert , ami romániai szinten "természetes-elfogadott" más vidékeken egyenlő a lehetetlennel.
Igy aztán a romániai gazdatársadalom helyzete - az európaihoz képest - úgy fest, mint egy kertvégi fészer, kb. úgy ahogy a mellékelt képen is látható: rozoga, kicsi és kilátástalanak vélhető ! HZ.